Minden valamire való kommunikációs szakember tudja, hogy ha blogot akarsz írni akkor heti legalább 1-2 alkalommal illik bejelentkezni...na ezt szépen elszúrtam! 

Hetek óta semmi aktivitás felőle... ebből látszik, hogy egy dolog az akarat, hogy igen, blogolni szeretnék, de egy másik dolgot, hogy azért szerencsére van melóm, van családom és tudod mim van még? Szerintem agybajom is! Épp, hogy lenyomtuk ősszel a totál fürdő felújítást, estünk neki az ablakok cseréjének... na nem mintha annyi pénzünk lenne! Pont ellenkezőleg! A fürdőt is apóssal hármasban csináltuk bontott csempéből, sőt az ablakosokat is azért hívtuk január végére, mert ilyenkor uborka szezonjuk van.

Na meg a festés... ismered az érzést amikor meló után rohansz haza, hogy éjszakába nyúlóan csiszolhasd a falat és hengerelj? Nekem most ez nagyon közeli élmény... annyira, hogy még ma is ez vár rám. De! Imádom, hogy a munkánk gyümölcsét nézhetem minden nap, hogy büszke lehetek mennyit spóroltunk és hogy töprenghetek a következő projekten :) Megsúgom, ez a töprengés már az előző munkafolyamat közben elkezdődött :)

Na ezért mondom, hogy tuti nálam valami nem stimm bent...de Andrisnál sem :) Imádom, hogy mindketten nyüzsgünk mindig! És tudod még mit imádok? Őt! Hogy mindenhez ért, hogy igazi férfi! <3

Szóval elnézed, hogy nem "valamirevaló kommunikátor" módjára ennyit kihagytam? PLS! :D

ui: tanuld meg, hogy a nagy falmatrica felrakása szívás, de az eltüntetése még nagyobb szopi :)